A veszteségre adott természetes reakciót gyásznak nevezzük.
Lehet, hogy van rá tudományos megfogalmazás, mégis, ha velünk történik valami végleges és felfoghatatlan veszteség, nincs szó, ami leírná azt a fájdalmat és szenvedést, amit átélünk.
A gyász témája számomra nemcsak személyes élmény, hanem hivatás is.
Elvégeztem a Napfogyatkozás Egyesület gyász lélektana és gyászcsoport-vezető képzését, jelenleg pedig a szakmai fejlődésemet több irányban is folytatom. 2025 szeptembertől a Debreceni Egyetem mentálhigiénés felsőfokú szakirányú képzésére járok, emellett a Felnőttképző Intézet Gyásztanácsadó képzésén veszek részt.
A Gyászedukáció létrehozásával célom, hogy egy olyan tér szülessen, ahol a veszteségről nyíltan, tabuk nélkül lehet beszélni. Hiszem, hogy a gyász megértése, kimondása és közösségi feldolgozása segíthet abban, hogy ne maradjunk egyedül a fájdalmunkkal – és megtapasztaljuk, hogy a veszteség után is van remény és újrakezdés. Nem kell láthatatlanná válnunk a gyászunkkal.
Az oldalamon személyes megéléseim mellett, blogot és tudományosan megalapozott edukatív tartalmakat is fogsz találni.
Én itt vagyok. Látlak. Ha szeretnéd, kísérlek és tartalak a veszteség útján.
A gyász számomra nem pusztán egy téma, hanem az életem szövetébe szőtt valóság.
Megéltem, milyen az, amikor a világ darabokra hullik, és minden kapaszkodó eltűnik. Tudom, milyen, amikor az ember hiába keresi a szavakat, egyszerűen nincs szó arra, amit belül érez. És tudom, milyen, amikor mások elfordulnak, mert nem tudják, hogyan lehetne veled lenni ebben a "Földi Pokolban".
Én ebből a tapasztalatból építkezem. Nem azért választottam a gyászt, mert érdekesnek tűnt, hanem mert ez lett a Sorsom, az utam, a küldetésem. A gyász formált engem emberré.
Megmutatta, milyen törékeny, és ugyanakkor mennyire erős tud lenni az emberi lélek.
Az évek során rájöttem, hogy számomra a gyász nem a vég, hanem egy átalakulás. Nem csak fájdalom, hanem lehetőség is – arra, hogy jobban megértsük Önmagunkat, közelebb kerüljünk Másokhoz, és újraértelmezzük, mit jelent élni.
Amikor a Gyászedukációról beszélek, nem egy projektről, hanem a szívemről beszélek. Ez a legmélyebb hivatásom: segíteni másokat abban, hogy ne maradjanak egyedül, hogy legyen szavuk a fájdalomra, és hogy megtapasztalják, bármennyire sötét is az út, valahol mindig van fény az Út végén.
Én nem "csak" szakmailag foglalkozom a gyásszal. A gyász az én történetem, a szemléletem, a hitvallásom.
Ez az a hely, ahol a legőszintébben tudok kapcsolódni az emberekhez, mert tudom, milyen a veszteség súlya.
És azt is tudom, hogy a gyászban ott rejlik a remény.
Ezért teszem ide az életem minden erejét, minden érzékenységét, minden tudásvágyát. Mert hiszem, hogy a gyászról beszélni nemcsak gyógyító, hanem felszabadító is. És mert számomra a gyász nem egy fejezet az életemben – hanem maga az a könyv, amit most írok, minden nap, minden szavammal, minden találkozásommal.
Közérthető, edukatív és hasznos tartalmak a veszteségeinkről
Vannak élethelyzetek, amikor a veszteség súlya elviselhetetlennek tűnik. Ilyenkor a lélek – teljesen természetes módon – védekezik. A gyászfolyamat lelassul, befagy, elfojtódik. Mintha a rendszer azt mondaná: "most még nem bírod el, majd később."
Sok ember éveken, sőt évtizedeken át él így – a gyász feldolgozatlan rétegeivel a tudattalan mélyén. A...
A gyász az egyik legmélyebb emberi tapasztalat. Amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk, az egész világunk megváltozik. Nemcsak a lelkünkben, hanem a testünkben, a gondolatainkban, a kapcsolatainkban és a mindennapi működésünkben is.
A gyász nem egyszerűen "egy érzelem", hanem egy hosszabb folyamat, amelyben újra kell tanulnunk, hogyan...
Sokan tapasztalják, hogy egy szakítás, válás vagy kapcsolatvesztés olyan mély fájdalmat hoz elő, ami aránytalanul nagynak tűnik a konkrét helyzethez képest. Mintha "túl sokat fájna" – nem csak az adott kapcsolat elvesztése, hanem valami korábbi, kimondatlan hiány is felébredne benne.
A gyász alapvetően természetes és egészséges folyamat: segít feldolgozni a veszteséget, és megtalálni az új egyensúlyt az életünkben. De előfordul, hogy a gyászfolyamat elakad, elhúzódik vagy kórosan felerősödik – ilyenkor beszélünk komplikált gyászról.
A gyász a legnehezebb önismereti munka, amivel az ember élete során biztosan találkozik, noha ezt sosem választaná szíve szerint. Nem választjuk, csak berobban az életünkbe. Általában hívatlanul.
Aztán pedig egész életünkre szóló átalakítást végez a környezetünkben és a lelkünkben is.
Miért vagyunk meglepve? Talán, mert szeretjük abban az illúzióban tartani magunkat, míg csak lehet, hogy jó emberekkel nem történhetnek rossz dolgok. Ha mindent kézben tartunk, és tisztességesen csináljuk az életünket, akkor megúszhatjuk.
Nem tudom, mire jók ezek az önáltatások. Lehet, hogy okozunk magunknak ezzel néhány nyugodt évet, de garantáltan annál inkább pofán csap majd a rideg valóság.
A valóság, amiről semmit nem tanulunk a szüleinktől és az iskolában sem említik meg osztályfőnöki órán.
Egy napon gyanútlanul hazaérünk, és akkor az édesanyánk közli velünk, hogy gyógyíthatatlan rákos, és napjai vannak hátra.
Valójában az élet természetes része a veszteség, amely egy természetes, normál krízis formájában jelenik meg az emberi lélekben, melyet gyásznak nevezünk.
"Ami kimondatlan maradt"
/Az előző heti blog folytatása/
Ki vagyok én? Ezt a kérdést naponta tesszük fel magunknak miután megtörténik velünk az elképzelhetetlen veszteség. Én legutóbb arra jöttem rá, hogy édesanyám nekem a gyászoló identitását hagyta örökül, amikor 17 éves koromban elment, és nem azt, amit szerettem volna megkapni kamaszként: a felnőttek identitását.
Bárcsak tudnánk mi emberek, mi az élet maga, mi az értelme, és hogyan is kell élni valójában...
Ma egy videót hallgattam, ahol egy hölgy beszélt arról, hogy mennyire megrendülten vette tudomásul, hogy láthatatlanná vált az új énje, mikor egy súlyos veszteség érte, meghalt a férje. Ő az özvegyek gyászáról beszélt és az ő személyes megéléseiről, de abszolút azonosulni tudtam vele.
Célom, hogy segítsek megküzdeni a gyász fájdalmával és nehézségeivel.
Iratkozz fel az alábbi formon, vagy a lenti e-mail címen a hírlevelemre.
Hetente küldök neked egy levelet az újdonságokról, az induló szolgáltatásaimról, nyereményjátékról.
Emellett edukatív tartalmat, bátorítást, egy kis léleksimogatást kapsz tőlem, hogy támogassalak ezzel is a gyászodban!
Ez nem egy professzionális személytelen hírlevélküldő automata.
Én vagyok a számítógép túlsó felén. Látlak. És minden erőmmel támogatni szeretnélek!
